Hogyan építsük fel Tokajt? - interjú Áts Károllyal

közzétéve: 2015. október 17., szombatInterjú0 hozzászólás

A minap a megújult Tokaj Kereskedőháznál jártam. A Veritas Borkereskedésnek írok a Nemzet Borászatáról, de munka közben leragadtam a pincészet főborászánál, és olyan energikus és inspiráló beszélgetésbe keveredtünk Tokajról, hogy érzésem szerint ez megér egy külön cikket.

  Hihetetlenül elkötelezett környezetbe keveredtem a Tokaj Kereskedőháznál. A megújult pincészet igazi sztárokat sorakoztatott fel a jövőbeni sikerek elérésének érdekében. Majoros László a termelési, Balassa István pedig a szőlészeti igazgató feladatokat látják el. Mellettük Áts Károly vállalta a főborász szerepét, vele beszélgettem:

Nehéz összehangolni az itteni feladataidat a saját pincészeted teendőivel?

  • Természetesen nem egyszerű, de úgy érzem, hogy nem csak a Tokaj Kereskedőházért, hanem Tokaj hírnevéért is sokat tudunk tenni ezzel az összefogással.

Úgy gondolod, hogy szükség van rá?

  • Mindenképpen. Ha egy kicsit visszatekintünk a történelmünkben, akkor láthatjuk, hogy nem is olyan rég még kőkemény valuta volt a Tokaji Aszú, fizető eszköz, de a kommunizmus évtizedei mély nyomot hagytak: kocsisbort csináltunk az aszúból. Ennek a csorbának a kikovácsolásához a rendszerváltás óta eltelt 25 év még kevés, sokat kell még dolgoznunk rajta. Onnan indulunk, hogy 10 Dollárért lehet találni a külföldi boltok polcain a Tokaji Aszút. Ez borzasztó méltatlan ennek a bornak a nemességéhez képest. Elég, ha csak azt vesszük alapul, hogy 5 kiló szőlőből jön ki 1 kg aszúszem, a szüret bonyolultságáról már nem is beszélve.

Milyennek látod az utat, mit kell tennetek a régi hírnév elérésének érdekében?

  • Ezt sok helyen elmondtam már, és ragaszkodom hozzá: El kell készítenünk az 500 Dolláros aszút. Így hirtelen soknak tűnik, de figyelembe véve a Tokaji név által képviselt egyediséget, ott a helyünk a világ borainak élvonalában.
    Persze ez nem úgy megy, hogy ráragasztom ezt az árcédulát, és minden rendben van. Hosszú az út még odáig. Természetesen már most is vannak olyan aszúk, melyek helyből megérdemelnék ezt a tiszteletet, több neves borászt is fel tudnék sorolni, de az a meglátásom hogy ezek a top borok kicsit "úsznak a levegőben", nincs egy erős alap, amire ezt az egész történetet fel lehet építeni. Úgy gondolom, hogy első lépésként meg kell csinálni "A" Tokaji Furmintot, és ezzel az alaposan meghatározott Furminttal kell megteremteni azt a bázis minőséget, amihez képest tudjuk majd az aszút mérni.

Gondolom sokat segíthet ebben az építkezésben a turizmus. Hogyan működik ez nálatok?

  • Sajnos a turizmus nagyon gyerekcipőben jár még nálunk. Nagyon tagolt a vidékünk, 10-20 kilométerre vannak egymástól a pincészetek, és nincs normálisan megoldva a transzfer. Az éttermek is (egy két kivétellel) hamar bezárnak, és a tömegközlekedés is foghíjas. A pincészetek többsége pedig csak nagyon korlátozott időben fogadja a vendégeket, vagy csak előre bejelentett csoportokkal foglalkoznak, de ez amolyan 22-es csapdája. Egyszerre kellene fejleszteni a vendégforgalmat és a turizmust elősegítő szolgáltatásokat.

Látom akkor feladat az van, de azt is látom, hogy olyan is akad, aki feltűri az ingujját és nekiáll.

  • Megteszünk mindent, amit lehet a siker érdekében még akkor is, ha ebből mi már nem fogunk profitálni. Hajt az a gondolat, hogy majd a gyerekeink, vagy az unokáink ismét egy világszerte elismert borral büszkélkedhessenek.

  A Tolcsván eltöltött pár óra után hosszú útnak indultam hazafelé, de egyáltalán nem fáradtan. Teljesen feltöltöttek az aznapi beszélgetések. Ha csak fele annyi energia van a többi tokaji borászban, mint Károlyban, vagy Laciban (akikkel hosszasabban beszélgettem), akkor a tokaji borvidék jövője máris megkérdőjelezhetetlen.

Áts Károly

Szólj hozzá Te is!
0 hozzászólás
Pillangó Weboldal - PW CMS
A weboldal cookie-kat használ. Adatvédelmi irányelvekértem