Hé, Haver! Rossz a borod, tudod?

közzétéve: 2016. február 14., vasárnapBlog0 hozzászólás

...vagy épp nem is gondolnád, hogy mennyire jó! Tisztában vagy azzal, hogy milyen is a Te borod? El tudod helyezni a piacon egy 10-es skálán egyenként a tételeidet? Nem is gondolnád, hogy mennyire fontos az, hogy elfogultság nélkül ítéld meg a termékeidet.

  Miért is teszem fel ezeket a kérdéseket, amikor én csak egy hülye marketinges vagyok, igaz? :) Ha ezt gondolod, akkor elsőre teljesen igazad van. Nem vagyok borász, és fogalmam sincs arról, hogy mitől olyan átkozottul finom egy bor, vagy mitől ihatatlan.

  DE! Tudom, hogy mi a második legfontosabb dolog a bormarketing után. Sőt, mi az ami elengedhetetlen támogató kelléke a marketingnek. Az pedig a termékfejlesztés. Kicsit bután hangzik ez a fogalom a borászati ágazatban, mert ugye a bor "megszületik", és a borász "gyermekeként" tekint rá, és kezeli azt. Ez nagyon sok pluszt ad a bor élvezeti értékéhez a fogyasztó számára, és biztos vagyok benne, hogy a gondoskodás messzemenőkig kiérződik az elkészült alkotásból, de legalább annyi veszélye is van az elfogultságnak, mint haszna.

Elmesélek egy történetet a borászról, akinek egyszer jó bora volt.

  A történet képzelet eseményeken alapszik, és minden valóságosnak tűnő eleme csak a véletlen műve lehet... vagy nem. :)

  A mese főhőse Ottokár, a borász. Ottokár sok éve kezdte a szakmát, felépített egy birodalmat és régiójának kiemelkedő tagja lett. Rengeteg elismerést begyűjtött már az évek során, és köztiszteletben álló szakemberként ismeri mindenki. Ottokár tisztában van vele, hogy zseniális borai vannak, és számára egyenesen a tökéletesek, hiszen a saját ízlését tükrözi, ezért Ottokár nem is iszik más bort, csak a sajátját. Itt jöhetne már a "boldogan élt amíg...", de akkor ez egy unalmas mese lenne. Így hát...

  Ahogy teltek-múltak az évek elkezdtek kikopni a törzsvásárlók, fogyott a megrendelés és azzal kellett szembesülni Ottokárnak, hogy nem ragyog már annyira fényesen a csillaga, mint pár évvel ezelőtt. Elkezdett hát utána járni, hogy mi lehet a visszaesés oka. Ottokár barátai elmagyarázták, hogy létezik olyan, hogy "pincevakság" és bár még mindig nagyon finomak a borai, már kopottas kicsit az ízvilág, ráadásul a fogyasztói trendek sem az ő általa készített borok iránti keresletet mutatják, hanem most épp mondjuk a frissebb könnyebb stílus megy.

  Szíven ütötte Ottokár barátunkat a felismerés, hogy míg ő a babérjain ült, addig elszaladt mellette a piac. Bezárkózott hát laborjába és lázas munkába kezdett, új ízeket keresett, harsogó fehéreket és selymes cuvée-ket alkotott. Ezután Ottokár újabb elismeréseket söpörhetett be és ismét élvonalbeli borászként jegyezték a nevét.

Ottokár megismerte, hogy mit jelent a termékfejlesztés kifejezés.

  Ez tehát a termékfejlesztés meséje. A tanulság pedig az, hogy nem akkor jó a borsorod, ha Te elégedett vagy vele, hanem akkor, ha a piacod visszajelzése pozitív.

  Vajon kik lehetnek Ottokár barátai, akik segítenek a jó irány felfedezésében? Nos,  nem lehetnek tényleges barátok, mert akkor fenn áll az elfogultság veszélye. Nem, határozottan nem lehetnek szakértők sem, ha a piaci igényeket vizsgáljuk, és elnézést kérek a szakma képviselőitől. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy fittyet kellene hányni a szakmaiságra, sőt, de igenis össze kell mindig egyeztetni a piac igényeivel. Valahogy csak a független vásárlói ízlést kellene vizsgálni, de hogyan?

  Történetesen több mint egy éve részese lehetek egy kis összekovácsolódott szegedi csapatnak. Takács Tomi barátom vezetésével hónapról hónapra összeülünk, és egy jó hangulatú estén végigkóstolunk egy 7-8 tételből álló sort vakon, fajtaborokból. Az estét csak a legminimálisabb szakmaiság kíséri el. A közönség hétköznapi borkedvelőkből áll, és Tomi sem traktál bennünket olyanokkal, hogy most épp a földes jegyeket kellene kiéreznünk az adott borból. Csak pár szóval mutat be egy-egy fajtát, és engedi az estét a medrébe folyni. Mindenki jól érzi magát, és közben értékeljük a borokat, persze tökéletesen szubjektív módon.

La'Bor Gasztro- és Borklub

  A dolog érdekessége, hogy a kóstoló est rendszeressé válásával egy idő után a borászok már nem csak szívesen adtak borokat, hanem a kóstoló után szívesen meg is kérdezték, hogy milyen eredményt értek el. Hozzá teszem, sokszor nagyon meglepő eredmények jönnek ki, de érdekes módon mindig nagy arányú az egyezés a végeredményben. Tehát elmondható, hogy a 30-40 fős csoport ízlése nagy százalékban megegyezik.

  Végül odáig jutott a mi kis borkóstolónk, hogy az utóbb időben nem egyszer előfordult, hogy megtisztelt bennünket a borász az estén, és vette a fáradságot végigkóstolni a konkurencia azonos évjáratú versenyzőit az adott fajtából, és vette a bátorságot is, hogy szembe nézzen az eredménnyel ott, és akkor. Ez hatalmas respekt! Borzasztóan tisztelem ezeket az embereket azért mert képesek szembenézni azzal, hogy megmérettetnek, és helyezést kapnak a laikus fogyasztótól. Mi több, még az is kiderülhet, hogy ő maga sem az első helyre fogja kóstolni a saját borát, na azt is majd fel kell dolgoznia.

  Egy biztos. Ha találkozok Ottokár barátommal, biztosan ajánlani fogom neki, hogy keressen egy ilyen kis mozgalmat a környezetében, és vesse alá magát az ítéletnek. Még önismereti tréningnek sem lesz utolsó... :)

Szólj hozzá Te is!
0 hozzászólás
PW CMS 1.4.6 · Adatvédelmi irányelvek
A weboldal cookie-kat használ. Adatvédelmi irányelvekértem