Csak a turistáktól mentsen meg az ég! ...vagyis gondoljuk csak ezt végig.

közzétéve: 2015. december 02., szerdaBlog0 hozzászólás

Kétféle borász létezik: Aki foglalkozik vendéglátással, és aki nem. Teljesen érthető, ha nincs kedved foglalkozni a vendéggel. Rengeteg időt emészt fel, sok a nyűg, a törődés és a feladat. Te borász vagy, ahhoz értesz, és nem fogsz bohóckodni a vendéglátással. Ez így tiszta, de elemezzük ki egy kicsit mélyebben a másik oldalt, és vegyük sorra a "mi van, ha" tényezőket.

  Mindig fogós kérdés a vendéglátás bevezetése egy borászatnál. Rengeteg macerával kell számolni. Nyilván fejleszteni kell hozzá, ami pénzbe kerül (mondjuk ügyesebbek találhatnak erre egy jó pályázatot), aztán bővíteni kell a cég személyi állományát, ami szintén fájdalmas, mert mindig a bérköltség a legerősebb tétel a kiadási listán. Ha pedig mindez meg van, akkor pedig onnantól foglalkozni kell vele, oda van a hétvégék java, mert a vendégek elvárják, hogy az "alkotó" mutassa be nekik a borokat, és persze mindezt mindig jó kedvvel és szenvedéllyel. (Mondjuk ez utóbbi az általam ismert borászok többségének nem okoz gondot :) ...és persze mindig akadnak olyan vendégek, akik nem ismerik a mértéket, és a legjobb esetben is minimum takarítani kell utánuk.

Egyszóval macera, macera, macera...

"- Na öntsél csak még, Kiskomám!"

  Elment már a kedved az egésztől? Na várj egy kicsit, ez így nem igazságos. Eddig csak a sötét oldalt vizsgáltuk, de fordítsuk kicsit orcánkat a fény felé is.

  1. Először is el kell ismernünk a tényt, hogy a személyes márka építésének ez a legerősebb pillére. Még a borfesztiválos kitelepüléseknél is fontosabb, mert a vendégeid annyira kíváncsiak rád, hogy oda mennek külön hozzád, a Te pincédbe. Ha itt jó fej vagy velük, és megadod azt az élményt a rajongóidnak, amire vártak, akkor egy életre magadhoz láncolod a szívüket, és ezt a halmozott pozitív élményt sokfelé el fogják vinni.
  2. A másik pedig a száraz, de annál izgalmasabb matek. Gondold csak végig, hogy mennyiért adod el a borodat egy kereskedőnek... pontosan annyiért, nem vagy túl boldog. Az a kereskedő ráteszi az árrését, és továbbadja egy multinak, vagy egy étteremnek, akik még további árréssel gazdagítják a borod árát. A végén kijön egy szép összeg, aminek - jóindulattal is - eltetted a 40 %-át. Na most a pincédbe betérő vendégek odaérkeznek tömött pénztárcával, és megvacsoráznak ("csing"), közben isznak nem keveset a borodból éttermi dl áron ("csing"), Te mindeközben kóstoltatod az ízlésüknek megfelelő borokat, amikből a legtöbb esetben vásárolnak is ("csing") és ha szemfüles vagy, akkor még beveted az "upsell" varázslatot, ezért távozóban még vásárolhatnak emblémázott dugóhúzót, cseppőrt, poharat, ésatöbbit "csing, csing, csing"). Számolod közben a kasszacsörgéseket?

  Elhiszed nekem, ha azt állítom, hogy a világ egyik legkiemeltebb borvidékén, a Napa-völgyben, ahol kb. egy-két borászat termel annyi bort, mint mi Magyarországon összesen, a boraik 60%-át (!) helyben adják el? Nem lehet véletlen. Ezek fényében szeretném tehát feltenni a kérdést: Még mindig annyira sötéten látjuk a vendéglátást? :)

Szólj hozzá Te is!
0 hozzászólás
Pillangó Weboldal - PW CMS
A weboldal cookie-kat használ. Adatvédelmi irányelvekértem